Bali – Ételek

Az előzőekhez képest kicsit más stílusú bejegyzés fog most következi, mivel az elmúlt ~ 2 hétben nem vittem túlzásba az utazást a szigeten. A tervezett Flores / Komodo túra folyamatosan eltolódott, úgyhogy a holtidő részletes boncolgatása helyett inkább egy általános post írásába kezdek, mintegy papírra vetvén elétek tálalva Indonézia kulináris világát.
Lerövidítve a gusztusos (és nemkevésbé modoros bevezetőt) arról lesz itt most szó, hogy mit és hol lehet (és érdemes) Indonéziában enni.

A bejegyzés semmiképpen sem fogja tudni lefedni – nemhogy a közel 250 milliós lakosú ország teljes étel palettáját – de valószínű még arra sem lesz elég, hogy bemutassam mi miket eszünk nap mint nap, de sebaj vágjunk bele.

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben írtam az egyik leggyakrabb és legkényelmesebb étkezési lehetőség a Warung. A „warung” szó nyugati megfelelője talán az „étterem” lenne, de a helyiek gyakran warung-nak hívnak mindent az éjjel nappali kisbolttól az öt csillagos hotel japán étterméig.
A továbbiakban emiatt csak azokról a  warungok-ról lesz szó amiket európai szemmel beleillenek az Ázsiáról alkotott étkezési képbe (értsd.: helyiek szolgálnak ki helyieket, műanyag székeken műanyagterítős asztaloknál).

Warung Campur:

Ilyen többek között a bérleményhez legközelebb eső Zöld Warung  fantázianévre hallgató ellátó is, ahol az első hónapban, gyakorlatilag minden nap legalább egyszer étkeztünk. A Campur szó maga „vegyes”-t jelent, a Warung Campur-t pedig azért nevezik így, mert ott az előzőleg reggel (kételkedők szerint akár olyan távol, mint a múlt héten) elkészített ételek közül szabadon lehet összeválogatni egy menüt, a vevő saját szája íze szerint. A menü állandója általában a rizs ami mellé aztán válogathat magának az ember kedvére. A felhozatal általában elég hasonló a különböző Campur-osoknál, az alapja általában a különböző szója ételek, tempeh és tofu minden mennyiségben. Na ezek pont azok amiket próbálok elkerülni, bár a tempeh-ből már volt szerencsém egész ehetőkhöz is. A vegetarianus felhozatal általában elég erős, egy vega tál egyébként is megúszható 1 euró körül. A leggyakrabban mindenhol van rántotta, és tojás lepények, általában kukoricás (bergedel jagung) és a másik (perkedel kentang), valamint pácolt tojás. A pácolt tojásról általában az a szóbeszéd járja, hogy rothasszák és pácolják hetekig, épphogycsak ki nem kel belőle valami lidérc, de eddig én akárhol ettem, mindenhol csak sima főtt tojást kaptam csípős szósszal, úgyhogy nemtudom minek kell ijesztgetni a külföldieket ilyen hülye sztorikkal. Általában vannak még mindenfajta zöldségköretek water spinach, lóbab, és répa, aztán vannak még mindenfajta levelek, amiket minden külföldi csak egyszer kóstol meg és többet nem kér belőlük.
A legnagyobb változatosság a campur-ok között a húsételekben van, habár itt is vannak állandó indulók. Natúr sült csirke darabok szinte mindenhol vannak, a nyugatiak számára általában ez a biztos befutó, mivel nagyon nem lehet elrontani azon kívül, hogy elsózzák. A többi hús általában eléggé lutri, van mindenfajta csirkerész, (szárny, comb, mell) de általában egyikről sem lehet eldönteni, hogy mennyire csípős, úgyhogy egy-két próbálkozás és érintetlenül hagyott tál után az ember feladja a kísérletezést. Gyakran találkozni még sült csirkemájjal, amit szinte kivétel nélkül addig égetnek amíg meg nem feketedik, és tengeri/folyami sült halakkal, amik közül kiemelkedik a törpeharcsa (Lele) amit a helyi rossznyelvek szerint sz@rral etetnek – na ezt most mindenki annyira vegye komolyan amennyire akarja, én amikor meghallottam gyakorlatilag röhögve fordultam le a székről.
Ami szinte kivétel nélkül mindenhol megbízhatóan jó (csípős) és leginkább emlékeztet a magyar konyhára, az a Rendang ami gyakorlatilag ugyanaz mint egy jófajta marhapörkölt, csak a kelleténél néha kicsit csípősebben.
A jó dolog a Campur-os warungokban, hogy minden egyes helyen mindig van egy-két olyan étel amit máshol nem találni, így ettem már reggelire rántott agyat, de volt amikor épp bivaly pata pörköltet vacsoráztunk.
Nagyjából ennyi amit a Campur-ról tudni általánosságban érdemes, az italfelhozatal általában elég gyér, általában a kávé/tea/jeges tea trió váltja egymást a szénsavas italokkal. Szerencsés esetben van egy gyümölcs shake-es a szomszédban, de azért ez tényleg ritkaságszámba megy.

Warung

Most itt csak warung-ként írom, de ez igazából a mezei helyi bódé, vagy téglaépület étterem ahol  a helyiekre, vagy külföldiekre/helyiekre vegyesen szakosodva főzik  az á la carte ételeket. Van ebből minden fajta, tradícionális balinéz, tradícionális indonéz egy-egy régióból, nyugati, tengeri, és még sorolhatnám hosszasan. Nem is igazán elemezném ki az éttermeket inkább csak leírnám a legjellegzetesebb itt kapható helyi ételeket.

Talán a leghíresebb étel, és amiből talán a legkevesebbet fogyasszuk a Nazi Nasi Goreng. Ez gyakorlatilag egy vegyes rizstál, alapjáraton hús nélkül, rántottával a tetején. A Nasi Goreng színe általában sárgás-rózsaszín és az íze elég jellegzetesen meghatározhatatlan, köszönhetően a  rengeteg ízfokozónak amivel teletömik. Lehet aztán ezt mindenfajta változatban kapni, tetszés szerint csirke, marha, tintahal, és bizony itt Balin disznóhús feltéttel is.

A Nasi Goreng-gal karöltve jár édestestvére a Mie Goreng ami sült tésztát jelent, alapjáraton ez is zöldésges, és bizony alapja leggyakrabban az otthonról is jól ismert agglegények legjobb barátja, az instant tészta. Ezt szintúgy lehet aztán kérni mindenfajta hússal. A két étel legnagyobb hibája, hogy először mindegyiket kétpofára zabálja az ember, aztán meg rá sem bír nézni két hétig.

A Gado Gado egy jellegzetesen nem balinéz étel, mégis viszonylag sok helyen kapható. Kizárólag vegetarianus étel, amihez mindenféle zöldségeket törnek össze mozsárban földimogyoró szósszal, hogy aztán a végén még több zöldségre ráöntve rizzsel tálalhassák. Bármennyire is valószínűtlenül hangzik ez roppant finom, bár tény, hogy azért némi húst el tudna viselni.

A Cap Cay egy szintén zöldségalapú (és kínai hagyományokra visszatekintő) étel. Mindenfajta zöldségek vannak összepárolva, igény szerit hússal, és rizzsel tálalva. Ettem már egész jókat is, de valahogy magamtól soha nem rendelnék ilyesmit egyik warungban sem.

A Babi Guling azaz roston sült malac egy tipikusan balinéz étel, magától értetődő, hogy a muszlim régiókban (tehát Indonézia bármely egyéb részén) hogy úgy fogalmazzak nem túl populáris. Babi Guling-ot általában külön erre specializálódott warungokban lehet venni, ahol már messziről virít a kis nyársra húzott malac a reklámtáblákon. Az ételt tekintve viszont sajnos nem kell semmi extrára gondolni, a legtöbb helyen már csak az előre felvágott húst porciózzák ki.

Hát kb. ennyi azon indonéz ételek listája amit enni szoktunk warung-ban, nyílván rengeteg van még, de  a mezei nem felkapott helyeken általában ezek az elérhetők. Az ételek másik és sokkal izgalmasabb csoportja, azoknál a vándor (vagy kis-) árusoknál kapható, akik egy-egy ételre specializálódva tolják a kordéjukat.

Bakso: A Bakso az indonéz párizsi, senki nemtudja, honnan jött, hová tart, de legfőképpen senki nem akarja tudni hogyan készül.  Egyes városi legendák szerint a szegények csinálják a nyomornegyedekben mindenfajta macska, meg patkányhúsból, hogy aztán olajoshordókban főzzék ki, mások szerint ez bárhol bármikor –akár otthon is- könnyedén elkészíthető (porból természetesen).
A bakso gyakorlatilag húsgombócot jelent, csirke és marhagombócként árulják levessel (és kérésre tofuval, és rántott főtt tojással), habár gyakorlatilag semmi különbséget nem lehet érezni a kettő között. Mindkettőnek vajmi kevés köze van a húshoz, bár mindig meglepetés, hogy mi lesz a gombóc közepében – van amikor egy másik is húscafat, van amikor csak szimplán gusztusosan nyers a belseje, és múltkor sikerült egy helyet találnunk ahol porccal töltött baksot árultak (az agyam eldobom b@zmeg).
Bármennyire is gusztustalannak hangzik, a bakso jelenleg a top favorit étel amit szeretek itt indonéziában, valahogy mindig van bennem egy kis beteges izgalom, hogy éppen milyen bakso-t sikerül találni az útszéli árusoknál.

Sate: A helyi rablóhús, bár annak azért elég sovány. Az út mellett hurkapálcára húzva sütik mindenhol a sate-t csirkéből, marhából és bárányból, mindkét esetben az állat beazonosíthatatlan részeiből, földimogyoró szósszal. Általában 10 db egy adag, rizzsel, vagy fehér kenyérrel kitűnő vacsora.

Terang Bulan: Indonézia válasza a palacsintára. Körülbelül két 3 centi vastag tészta egymásra borítva, margarinnal bőségesen megkenve (nagy örömömre szolgál, hogy a helyiek roppantul vonzódnak a háztartási zsiradékok mértéktelen felhasználásához) és megtöltve mindennel a földimogyorótól kezdve a banánon át egészen a sajtig. Jó, kimondottan jó, főleg éjfél körüli nassolásra.

Martabak: A Martabak és a fent említett Terang Bulan kéz a kézben járnak, valamiért mindig egy helyen készítik mindkettőt, habár teljesen máshogy készülnek. A Martabak a helyi rántotta, gyakorlatilag egy póréhagymás, húsos tojásos rántotta, palacsintatésztába töltve, bő zsírban (hát mégis hogyan máshogy) kisütve. Már a látványtól is megugrik az ember koleszterinszintje.

Gorengan: A lehető legegy(nagy)szerűbb étel mindközül, ami miatt már önmagában is érdemes Indonéziába látogatni, és mielőtt kitérnék, hogy mi is ez, szeretnék egy pillanatra megállni és megemlíteni, hogy bizony sokan szidják a magyar konyhát, hogy egészségtelen, zsíros, káros, na ŐK azok akik nyílvánvalóan nem ismerik a Gorengan intézményét.
Gorengan bármi (B-Á-R-M-I) lehet ha bepanírozzák, és bő zsírban kisütik. Az egyszerű gorengan jellemzően nem hús; ami mindenhol elérhető az a rántott banán, rántott tempeh, rántott tofu, rántott bakwan, de találkoztam már rántott spenótlevéllel, rántott főtt tojással, rántott főtt sült tojással, és még sorolhatnám naphosszat. Reggelire, ebédre, vacsorára ha úgy támad kedved elfogyaszthatod a Southfork Ranch teljes kőolajtartalékát, úgyhogy aki ezek után szemrehányást tenne a zsíros-, vagy a bundás kenyér koszorúérre gyakorolt káros hatásával kapcsolatban azt szívesen meghívom egy rántott sajtos kassava-ra.

Biztosan kihagytam valamit a felsorolásból, még akár attól is eltekintve, hogy az indonéz konyhának nyilvánvalóan csak egy nagyon csekély cikkejét kóstoltam, de már így is elég száraz lett ez a mostani bejegyzés.  Mentségemre legyen szólva, hogy akartam mindenképpen feltölteni egy bejegyzést mielőtt elindulok a keleti szigetekre Sumbawa-ra és Flores-ra ma éjjel.  Előreláthatólag az elkövetkező két-három héten csak elvétve leszek internetközelben, így sem új bejegyzést sem fotókat nem fogok feltölteni, és lehet, hogy életjelet is csak elvétve küldök.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Lombok Sumbawa Flores I. | robertgadling

Minden vélemény számít!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s